Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Képek az iwiw-en

Az adatlapjainkon látható elsődleges képeink:

Zömében közeli portré, egészen az első gyermek megszületéséig.
Aztán fotó a gyermekkel, esetleg gyermekkel, no meg az unokákkal.
Büszkén, az arc magasságába emelt, vagy Mária a Kisjézussal
póz,- lazán , de nagy szeretettel ölben tartott, netán csikizős profilból.
Ha már elhatalmasodik az anyai , esetleg apai érzés,
akkor behelyettesítésként, csak gyermek, egészen mondjuk 3
éves korig. Nagyikra is érvényes. Ja és vizes képek. A víz sokféle
lehet. Lehet strandkék medencés, jobbféle kádas, tengeres stb.
Anyuci a vízben a picurkával, vagy a pihenés a tóparton címűek.
A vizes képek közé soroljuk, az éppen vízbefulladásos
halál előtti pillanatokat megörökítő szörfös és vitorlázós képeket is.
Aztán pedig, tengerpartokon, pálmafák jótékony árnyékában és
iszonyatosan nevezetes épületek előtt enyhe kontraposztban, és más
nagy jelentőségű helyszíneken, vadul alkalmazkodva
a magasztos környezethez.
Aztán pedig, fotó a baráttal, barátnővel, vagy a kutyánkkal
Netán önarckép nélkül, csak kutya formájában jelenünk meg.
Kutya az ölben, macska a konyha asztalon, papagáj a fülünk tövében,
kígyó a nyakunkban, más hüllők ritkábban.
A páros képek sem ritkák. Önarckép a feleséggel, vagy jelölttel
elegánsan beszocializált pózokban.
Na persze a jellemző környezet is fontos, az utalás arra, hol
élünk, vagy mit csinálunk általában. Gyakoriak a munkához
kapcsolódó pillanatképek, pl. éppen festek ( üzenete: festő vagyok)
éppen fotózom ( fotós vagyok) éppen repkedek( táncos vagyok), éppen
nem csinálok semmit ( munkanélküli vagyok) stb. de a fotóinkhoz
kapcsolódhatnak más, ránk jellemző egyéb fontos tevékenységeink is.
pl. serény asszony a konyhában, porszívózás a nappaliban, búvárkodás
a tengerek mélyén, teljes menetfelszerelésben a Himalája tetején ,
esetleg egy mértéktartó ölelés, vagy csók (esetleg az első )a 14-19 –ig
terjedő kategóriában..
Aztán jön az előrefelé menetben szexisen hátranézős, ami nem csupán
csalafinta, de még büszkélkedős is, bizonyítva, hogy a nyakcsigolyái
nincsenek elmeszesedve.
Ők a visszanéző típusok, akik nem hisznek a sóbálvánnyá válás történetében.
De ne feledkezzünk meg, az esküvői image-ról sem. Földig érő hófehér
csipkésben, életünk huúuuu…. de nagyon leg…………..mámorában….
A kimerevített örök boldogság.
A fejüket erőteljesen balra billentőn szelíden mosolygóknál pedig
máris láthatjuk a fotókon, az enyhe deformitást, a kulcscsont laterális
( külső) végén.
Na és akkor még itt vannak az elrugaszkodók,
a nagy eszmék hordozói.
Nekik többnyire a nagymagyarország, egy-egy álomverda, jelképek,
és ki tudja még mi minden jön be.
Na de ne hagyjuk ki szorgos hangyácskákat se, akik az íróasztalaik
mögött bújva néznek ki felénk.
A hivatali image. Egy egész asztal választja el őket tőlünk.
Aztán jönnek a kopaszra borotváltak,a póló-repesztők, dzsip-tudatúak
Tényleg, ilyen ismerősön nincs is. Vagyis egy van, de ő nincs a lapomon.
Ő lopta el az autómat. Jelenleg előzetesben, az autó valahol.
Ja, és a végére maradtak, a rejtőzködők, a napszemüvegesek. Védd magad!
Na ilyenek az én iwiw-es ismerőseim.

 


 

 


 

 


Végre megérkezett.

A fák már levetették a leveleiket. Sötéten kopaszok az ágak. Ködbe omlóan barna , szürke minden. Esős idő van. Az utak már régen voltak szárazak. A Máriahalom felé vezető út is vizes volt ma. Lassan vettem a kanyarokat. Ez a piliscsabai, tinyei, unyi út, különösen kanyargós. Most nem a legszebb arcát mutatja a táj, de érezhetően megszépíti a nyár. Máriahalom. Megérkeztem. Lehúzódom a főút szélére és várom , akivel rövidesen itt találkozom. Előbb értem ide, volt még pár percem, ezért körülnéztem .Igazi autentikus szegény falu. Omladozó vályogházak, beszakadó fakó cseréptetők, bedeszkázott apró ablaknyomok, sáros utak, és egy gyönyörű icike-pice kápolna a baloldalon a falu elején( vagy végén).Ennél szebb fogadtatást el sem lehetne képzelni. Vaskos terméskőlábakon álló , hófehérre meszelt lekerekített zömök vályogfalakkal. Egytornyú. Távolabb a templom katolikus temploma, talán falusi barokk, kis domboldalon áll.
Még nem érkezett meg, akire vártam, ezért beszélgetni kezdtem egy helybélivel, aki két kisgyermekét rendezgette előttem. 30 körüli férfi, átkelőhelytábla-kék, enyén koszos melósoverálban. Rendes megjelenésű, göndörödő barna hajú, Pinokkió szerű. Nagy orr nélküli változatban. Mosolygós. Beszélgetünk.
-Bajna közel van ide,- mondom.
Valószínűleg Bajnai Gordon felmenői, vagy talán ő is, ott születhetett ,- a neve alapján feltételezhetően.
-Ekkor villámcsapásként zúdult fel az ember. Bajnai? Az nem született itt!!! Az egy senki patkány!!!Az és a Gyurcsány meg a többi mind kötelet érdemelnek.Lámpavasra mindet! Nem kell ezekkel packázni! Mindet fel kell lógatni!!!! Az összes cigánnyal együtt. Mind ki kell nyírni!!!
Nem? – fejezte be a nagy ívű gondolatsort , és megsúgta, hogy kire kell szavazni.
-Életrevalóbb godolatom híján, az ismerősömért kezdtem imádkozni, hogy jöjjön már végre, korholva magam, hogy miért is kellett nekem korábban ide érnem, meg beszélgetnem.
Az ember várta a reakcióm.
-Hát igen, és élnek itt cigányok ebben a gyönyörű kis falucskában?- mondom nagy elszántsággal.
-Ci-gá-n-y-o-k ? Nem. Azok itt nem élnek. Egy cigány család élt itt, de felgyújtottuk. A tűzoltók sem tudták őket kimenekíteni, csak a kommandósok. Már azok sem élnek itt. Itt nem élnek cigányok!
- A párás levegő egyre sűrűbb és melegebb lett körülöttem. Vártam, hogy kikerüljek a pillanat gyilkos szorításából.
Végre megérkezett , akire vártam.

 


Egy van belőled

Ez különlegességed lényege. Egyedi vagy. Nincs belőled másolat, nincs még egy ugyanolyan ember, amilyen te vagy! Ez nagyságod, méltóságod titka. Ezért soha ne akarj valaki más lenni, mint aki vagy. Légy magad! Ha nem tudod ki vagy, keress! Ne másban, magadban. Befelé. Keresd meg a saját arcodat, a saját utadat! Soha nem lehet senki olyan, amilyen te vagy. Te sem olyan, mint más. Ne is akard. Légy büszke magadra. Arra, aki vagy. Ha más ruháját veszed fel, a magadét el kell vetned. Más ruhája rajtad csak jelmez.

 


Az egyszerűség dicsérete 1

Az egyre tudományosabbá , összetettebbé váló világunkban egyre szövevényesebbek, kacskaringósabbak a gondolataink, a mondataink . Egyre nehézkesebben, akadályokat átugrálgatva közelítjük meg a valóságot. Az a pontból a b pontba vezető legrövidebb út, az egyenes. Ennek ellenére gyakran, a Budáról Pestre vezető utunkat , egy „kis” kerülővel, - mondjuk Szegeden át tesszük meg.
Egykori művészettörténész barátom okfejtéseit olvasgatva Caravaggio, Gyümölcskosár című művéről, - meglepetten látom milyen tudományos jelentésrétegeket tár fel, olyanokat amitől már a vászon is sikít. Ez szinte az élet valamennyi területére érvényes. Egyre bonyolultabbak vagyunk. Egyszerű dolgokat csomagolunk terminológiai látszat-díszdobozokba, piros szaktudás selyemszalagokkal átkötve, pedig az igazság, az igazi tudás mindig egyszerű és mindenki számára érthető.
Az egyszerű beszéd az igaz beszéd és igaz gondolat. Jól tudják ezt azok is, akik hatalmas kanyarokat tesznek, kacskaringóznak , össze vissza hánykolódnak a szavak özönében és labirintusában, jelentőségük látszatát keltve. Gondoljunk csak azokra, akik szinte fegyverként, mágikus,- vagy hipnotikus alapanyagként használják a beszédet az emberek befolyásolására. Hatalmas meggyőző erejű szónokok, akik nem csak az igazat , hanem a hazugságot is (igazként) adják el. Veszélyes szélhámosok, mert gyakran a retorika teljes fegyvertárát birtokolják. Ha kell, páncél- lelkű népvezérként, klerikális hanghordozású karizmatikusként ,megszállott művészként, vagy ezer másféle hangon és jelmezben szónokolnak.
A szavak tisztasága pedig megkopik, s mivel hazugság-fertőzöttek, „ energiáik ” még kimondásuk közben semmivé lesznek, mert valószínűleg van egy valamilyen, rajtunk felül álló ( tőlünk független) igazság és tisztaság, ami a mindenség igazság egyensúlyának visszaállítására törekszik. Mert az ember érzi lelkiismerete révén, hogy mi az igaz és mi nem.
A szó, a nyelv , gondolataink, érzéseink kifejezésére szolgál. Nem a gondolat- csavarok és megtévesztések eszköze. Az egyszerűen, őszintén beszélt nyelv az igaz nyelv, mert a szónak hegyeket megmozdító ereje, energiája és szépsége van.
A hazug szavak pedig már kimondásuk pillanatában úton vannak a végtelen kozmikus világ „lomtárába". Az igaz és egyszerű szó energiái pedig valószínűleg védőburokként veszik körül a Földet.

 


Hóemberes mondat(ok)

A hóember max. 1-2 hétre vehet fel személyi kölcsönt.
Na jó, Alaszkán valamivel hosszabb időre is.
A hólé fizetésképtelen. Ezt minden bank tudja.

 


A lassúság dicsérete

( Gondolatok a lassuság fontosságáról, a Tokióban található edogawai zen buddhista kolostorban tölött napjaim emlékére. )

Gyorsan élünk. Mindig mindenhova időre megyünk, száguldunk. Programokkal, munkával, határidőkkel zsúfoljuk teli az életünket. Egyre kevesebb időnk marad magunkra, arra, hogy szembesüljünk magunkkal, hogy olyan kérdéseket is feltehessünk néha a napi robotban, hogy mi valójában, az életünk értelme, célja, hogy merre visz az utunk, vagy egyáltalán visz. e valamerre.
Nem ártana néha szembetalálkozni magunkkal, legalább egy hello-t intve.
Esetleg egy kávé vagy sör mellett alaposan átbeszélgetni azzal a magunkkal az élet igazi nagy kérdéseit, aki már régóta vár arra, hogy megálljunk , hogy végre lassítsunk.
FÉK!
Soha nem is gondoltuk, hogy mennyire nehéz fékezni.
A keleti kultúrákban erősebben nyomják a fékeket, mert felismerték, hogy az anyagi világ helyett a lelkieket kell főleg gondozni.
Filozófiájuk lényege (pl.a zen buddhizmus ) a lassúság, a pillanat a lassú beszéd , a lassú mozgás, a pillanat , a szellem tudatos megélése. Megélni a pillanatot, amelyben megindulnak a lelket és testet építő feszültséget oldó folyamatok. Ebben a lassúságban, esetleg meditációs ellazulásban kiszabadul a lélek abból a fogságból, ami alapvetően a nyugati, „gyorséttermekre” berendezkedett túlon - túl nyüzsgő civilizációra jellemző, amelyben könnyen elveszíthetjük önmagunkat. Amely világban a megélhetési, túlélési, mindent megszerzési alapösztönök rutinjai veszik át a szerepet. Szerepet, amit szinte már nem is mi játszunk, hanem valaki más, aki hasonlít ránk. Mi legbelül gyakran mást szeretnénk, másképpen gondolkodunk a dolgokról. Ezért volna jó egyre gyakrabban találkoznunk a valódi emberrel, aki bennünk él, azzal aki nem helyzetmegoldó, feszültségekben görcsölő, pitiáner dolgokban elmerülő, hanem igazi kereső nagy lélek, aki nem a gőzölgő kanálisra, hanem a gyönyörű széles és végtelen égre veti a tekintetét.
Le kellene lassulnunk.
Nem letompulnunk, eltunyulnunk kellene, hanem lelassulnunk annyira, hogy megérthessük és átélhessük a pillanatok varázsát, szépségét. Hogy valóban benne lehessünk a saját életünkben, nem csupán egy félmondatos jellegtelen statisztaként, hanem főszereplőként! Mert ki más is lehetne a mi saját életünk főszereplője, ha nem mi? Az életünk bizony főszerep, egy nagy lehetőséget hordozó igazi és méltó szerep, amit a szerep jelentőségének megfelelően kell eljátszanunk. Nem száguldhatunk át az életünkön.
L e k e l l e n e l a s s u l n u n k.
FÉK!
Van még egyáltalán fék?
Vagy valaki már elvágta a fékhuzalt?
Csak gyorsulunk, gyorsulunk, gyorsulunk?
Meddig?
Hiszen lehet hogy már nincs is olyan messze a szakadék.
Lassíts, magadért, magunkért. Sokan ráébredtek már, hogy vissza kell térnünk (valamennyire legalábbis) egy egyszerűbb, mégis értékesebb életformához, ami közelebb áll hozzánk, mert abban mi is átélhetjük a saját életünket.

Ilyen mozgalom pl. a Slow Food. A Slow Food első megközelítésben egy mozgalom az ízekhez való jogunkért.
A mozgalomnak a lényege valójában a teljes „étkultúra”: a termelő közösségek boldogulása, a biológiai sokféleség megőrzése, az eltűnés veszélyének kitett termények és fajták megmentése, a hagyományos és természetes étkezés kérdése, a mezőgazdasági termelés, a helyi értékek és közösségek támogatása, majd az odafigyelő, igényes íz-érzékelés, étkezési kultúra megőrzése.
A Slow Food képviselői lassítanak, szeretnék átélni az ízlelés pillanatait, a komótos étkezés szépségét, értékét ahogyan a lassító jógás vagy más keleti sportot űző fel akarja felfedezni a saját testében a lelkét és szellemét és ezek egységét . Lassíts a beszédeden, élvezd a nyelv, a szó szépségét és tartalmát. Beszélj tudatosan, meggondoltan, hogy szavaidban teljes valóddal te is benne légy. Akinek még működik a fékje, a tudatos életet választja. Nem jut el a pusztító szakadékig, mert megismert egy másik világot, egy olyan világot amiben ő is részt vesz.
De ez még nem elég. Ez csak a lassúbb jövő egyik szintje, az egyéni szint. A teljes élethez az is fontos volna, hogy az egész világ vezető hatalmai, szervezetei, politikusai átérezzék a lelassulás fontosságát, hogy elismerjék, az ember önmagához való jogát. A világot gyorsító világszintű egységesítési folyamatok, az életünk szinte minden területén- ( gazdasági, pénzügyi, kulturális, információáramlási, nyelvi stb.)- olyan változásokat idéztek elő, amelyeket jó volna még időben lelassítanunk, a saját életünk és Földünk érdekében.
L A S S SSSSSS S S S Í T S !