Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lépcsőházban

Az októberi napsütésben , a lépcsőházi az ablak párkányán támaszkodik. Nyolcvan körüli , szép tekintetű öreg néni. Apró mintás otthonka van rajta. Fehér haja, szerényen összefogva. Egy zsákféle és egy szatyor van a lábainál.
Köszöntöm. Még nem ismertük egymást.
Ahogy mellé érek, rögtön kérdez. Szeretettel kérdez, ahogy a vidékiek kérdeznek. Egyszerűen, tisztán.
Továbbra sem mozdul, támaszkodik és közben elpanaszolja, hogy egyre nehezebb már fel és lemennie a másodikról. Hiányzik neki a lift, nem úgy mint 28 éve, amikor ideköltözött ebbe a négy emeletes házba. Nem is panasz volt ez, hiszen minden szavában az elfogadás volt érezhető.
Elfogadja, hogy minden lépcsőfokért meg kell küzdenie. Régebben észre sem vette, hogy éppen lépcsőn jár- e, vagy síkon.
- Segíthetek? – kérdeztem,- a színes zsákra mutatva. Le? Fel?
-A pincébe vinném le. – mondta, de hagyja csak , majd lehúzom a lépcsőn,- ne fáradjon.
Nem fáradság, szívesen segítek. A zsák után nyúltam, hogy hírtelen megemeljem a zsákot.
Sokkal nehezebb volt, mint gondoltam. Színes újságokkal volt telirakva.
De nem összevissza, hanem szabályos rendben.
Ahogy megindultam lefelé, a néni egyre élénkebben jött utánam. Mintha eltűntek volna a lépcsők. A zsák rendeltetési helyére ért.
A néni derűs mosollyal búcsúzott. Köszönöm fiatalember,- mondta,- némi túlzással.
A fáradt néni szinte átváltozott. Lelkesedett a pillanatért, - láthatóan öröm. járta át.
Valaki segített neki.
Az újságpapírnak semmi jelentősége nincs. Azt majd egyszer elviteti a MÉH-be.


 


iwiw

Ismerőseim gyűjteménye
Van köztük ismerős, barát, barátnő
volt barát, rokon, ellenség kevés,
talán egy sem
Régi emberek,
Tudják, hogy ki vagyok,
hogy élek
Számon tartott vagyok.
499 lapon a képem.
Ha akarom maradok,
Ha akarom kilépek,
Itt vagyok!
Létezem!
Üzenhetnek is nekem.
Mondhatom ismerlek
Mondhatom nem
Meg is tagadhatlak.
Elfogadhatlak.
Klubjaim nincsenek,
Talán csak egy, a „ pince”.
Régen látott barátok, akiknek
gyermekarcát ismerem.
Ismeretlen ismerősök,
Már kétszer kiléptem
iwiw – halál
mors mortis
klikk!
Ha akarom, klikk.

 


Van-e utolsó villamos?

Van e tökéletesebb csend a csendnél?
Van- e még lejjebb a lentnél?
Van- e magasabb a legmagasabbnál?
Van-e még távolibb a legtávolabbinál?
Van-e élet az élet után?
Van-e elmúlás az elmúlás után?
Van-e utolsó villamos
Az utolsó után?
Érdemes-e várnom rá?

 


A hely

Ez a hely a Tátra utca és a Radnóti Miklós
utca sarkán található.
Igazi polgári környezet övezi, frissen tatarozott
polgári lakóházakkal (min.4 emelet, tágas előszobák,
hall-ok, min.2 szoba,WC-k, külön fürdők,erkélyek,-
rizalitok, míves erkélykorlátok, kecses timpanonok,
oszlopok, pillérek, félkörívek, gipsz díszek stb. turmixa )
A közelében évtizedek óta kitartó gumisok,
keskeny , plafonig pakolt, roskadozó polcú
vegyes boltok, narancsfényű alagsori mulatók,
barna presszók, piros műkörmösök , kék szoláriumok.
Az autók itt szinte már a házfalakban parkolnak
de annyira, hogy lassan inkább már építészetileg
kellene átgondolni az autótervezést,
nem is annyira a légellenállás szempontjából.
Kezdődik az akadályverseny. A verdák között
itt már csak enyhén, majd egyre intenzívebben
szlalomozva juthatsz tovább, feltéve ha tudsz
folyamatosan lefelé nézve közlekedni.
Így megvan az esélyed rá, hogy csak minden
második kutyaszarba lépsz.
És ez itt kifejezetten jó arány.
Ezen a környéken ugyanis rengeteg
a mini kutya,- többnyire piszkos fehérek,
vagy kipufogógáz-szürkék.
A jelek szerint, itt minden jó szándékú
erős felindulásból elkövetett önkormányzati
szarszedési kísérlet jelentősen kudarcba fulladt.
Ez a hely , közel van a körúthoz és a kerületi
zsidóság tradicionális lakhelyéhez .
Sajátos„ negyedféle „ területként kapcsolódik
a város szövetéhez.
Minden négyzetméteren érezhető a
„ külön világra”,- és a közösre törekvés .
Úgy egységbe olvadni, hogy közben
különbözzenek is egymástól, nyelvük, szokásaik,
történelmük, kultúrájuk szerint.
Pászka, kóser, bor, gőzölgő rétes illat
büdös kanális szag.
Felsorolhatatlanul sokféle illat és bűz
keveredik itt, ezen a fékcsikorgástól zajos
sarkon. Mintha ez a sarok gyűjtené be a
szomszédos és idevezető utcák összes illatát,
szagát, hangjait és csapdát állítva nekik
fekete lyukként nyeli el a hangokat,bűzöket
, a feszültségeket és ellentéteket.
Vastag-poros míves vasrács mögötti
öreges sötétbarna redőnyök, íves fal,
és már nem fénylő krómacél, rajta a jel,
- a magát éppen, a közeli Dunába vetni
akaró kiállítás-látogató jele.
De lehetne akár, a :”Praktikussági okok miatt
félbe hajthatóak is vagyunk!”-
mozgalmunk jele is, ha lenne ilyen mozgalmunk.
A homlokzat fala amolyan koszos szürke ,-
,- amit már patinásnak is szokás nevezi,
mert ha a kosz elér egy bizonyos vastagságot,
akkor az már nem kosz, hanem építészeti
sőt esztétikai kategória, amely a múltra emlékeztet,
vagyis patina, afféle „időlerakódás „.
Nincs itt, se egy zongora,( be se férne) se egy bőgő,
se más zenecsináló, alapvetően itt csend van.
Olyan csend, amelyben a képek csendje
keveredik a ruzsos szájú ,
bodorított fehér hajú öregasszonyok
kávéházi csendjével.
Ez a hely, az Újlipótvárosi Klub- Galéria,
a mi galériánk.

 


Minya Mária madarai

Oszlopokon gubbasztó gyűrt madarak
Fehér-drapéria szárnyaitokkal
Már nem repültök
Itt ültök
Idézve, milyen is volt ott fenn, a magasban.
A sokféle barna föld, az Alföld
Finom rácaival itt már csak díszlet
Egy új, egy másik világ ez
Újrateremtett saját világ
Amelyben újra éltek.

 


Lenyomatok

Korszak-rétegek alatt,
Kövesedett fák között
Visszalépve
Tengerfenék rétegek
fa-kövek, kő-fák, szenek
Üzenik, hogy éltek
Hogy milliárd évesek a gének
Idő-őrök
Örökkön –örökké
A testek kővé lettek
Szakadó rétegek alatt
Felsejlő megfejthetetlen ismeretlen
Köt a sejt a végtelenhez
S megkövült lélekrétegek alatt
Újra csírázik a lélek
Örökkön örökké.

 


Mindenki pótolható!

Mindenki pótolható! A legcinikusabb és egyben
a legpragmatistább állítás, amit valaha hallottam.
Ez a kijelentés éppen az egyedi és különleges
embert fokozza le átlagos szintre.
Pótolható vagy, tehát nincs benned semmi olyan,
amiért csak TE volnál alkalmas erre vagy arra a feladatra.
Egy vagy a sok közül, és semmiben sem vagy különb,
eredetibb másoknál. Bármikor, bárki a helyedre állhat,
és foroghat tovább a gépezet, amiben csak egy csavar
vagy. Pedig senki sem pótolható.
Mindenki egy külön világ, egy saját világ.
Egyediséged egyik oka éppen az, hogy egy van
belőled, hogy valószínűleg több olyan ember nem
is lesz a többet soha, amilyen te vagy. Hiszen rád,
olyan fizikai, szellemi és lelki rétegek rakódtak, a genetikai
meghatározottságokról nem is beszélve,
amelyek csak rád jellemzőek, amiért éppen az lettél,
aki most vagy, vagy akivé leszel majd.
Nem csupán egy átlagos vagy a sok közül, hanem egy
különleges ember vagy , mert minden ember egy csoda,
ahogyan maga az élet is.
Minden ember a saját lelkiségével , szellemiségével
hat a világra, ahogyan ránk a világ. Ezek a lelki aurák,
pedig valamiféle olyan, védelmező és az életet segítő
lelki energiamezőt alkotnak, amelyben a te lelki aurád
is jelen van a nagy egész részeként.
A világ ezért veled éppen olyan amilyen.
Persze ebből nem sokat érzékelünk,
ahogyan az óceán egyetlen cseppje sem érzékeli ,
magát az egész óceánt, annak ellenére,
hogy sok-sok „egyetlen”cseppből áll össze.

 


Jézus arca

Jézus arca különleges férfi arc.
Átszellemült tekintetétől, különleges karizmatikus ember
benyomását kelti.
Nemesen hosszúkás fej forma, hosszú szőkés barna haj,
tenger kék szem, közepesen vastag ajkak,
kissé csontos arc, szakáll stb.

Valahogy, így ismerjük Jézust.
A jól ismert Jézus-arc ábrázolás a keleti kereszténységtől
indult ki a VI. századtól. (Ebben a században találták meg
Edessa városfalában a századokkal korábban
odarejtett halotti leplet.-
/” Egy másik hagyomány beszél Jézus
halotti kendõjérõl, amelyet a sírban
fekvõ Jézus arcára helyeztek, s amely
a turini lepelhez hasonlóan újból és
újból felbukkan a történelemben, elõször
Edesszában, majd Konstantinápolyban,
késõbb Rómában, s ma –
csodák csodája! – Európa több országának
templomaiban õrzik a kendõt,
amit Veronika kendõjének neveznek.”/-
Korábban Jézus arcának különböző megjelenítései
jelentősen eltértek egymástól.
A legrégebbi ábrázolások például Apollóként mutatták be
Jézust, szakáll és bajusz nélkül, rövid, göndör hajjal!
Az edessai lepel megtalálása után azonban keleten
és nyugaton egyaránt megjelenik a "tipikus" Jézus-arc.

A festők ma is hasonlóan festik meg Jézus arcát,
melynek karaktere megegyezik a torinói lepel ismert
ábrázolásával.
Ki tudja azonban, hogy milyen is volt valójában?
Jézus arca ugyanúgy alakult, fejlődött a 33 év során,
mint mindenki másé.
Arcának minden vonása, a 33 év küzdelmeit,
örömeit, csodáit, szenvedéseit, csalódásait, a halálra készülő
szenvedő, megrettent, de elszánt ember vonásait viselte.
(„Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem –e pohár….”)
A festők sokat foglalkoztak Jézus arcának
„ megfogalmazásával”
Sokféle Jézussal találkozhatunk ezeken a festményeken.
Az ikonfestők sajnálatra-méltó ,elesett Jézusától,
egészen Michelangelo energikus, erőtől duzzadó,
egeket hasító Krisztusáig, mindenféle képet alkottunk már róla.
Akire azt mondjuk Jézus arcú, az tiszta tekintetű,
szilárd arckifejezésű ember. Talán forradalmár alkatú is.
Jézus 33 éves lehelte ki lelkét a keresztfán.
33 év. Egészen fiatal kor.
A fiatalok az egyetem elvégzése után 24 , 25 éves korban
kezdik meg a munkát, ekkora általában már egy ,
két gyerekük is van. Zömében a pályájuk elején vannak a
33 évesek.
Jézus 33 éves korában kereszthalált halt.

Az idősebb arcát már nem ismerhetjük,
pedig milyen jó volna tudnunk milyen lenne
42, 56, vagy 83 évesen.
Hogyan változott volna az idők során a tekintete,
hogyan alakultak volna az arcvonásai?
Milyen lenne a 83 éves öreg Krisztus, és milyen volna
ha most is közöttünk élne , így öregecskén.
Észrevennénk – e? Átadnánk-e neki a helyünket a
villamoson.
Tudnánk-e , hogy Ő az?
Mekkorák lennének ma az esélyei annak, hogy
a világ megismerje, sőt , hogy kövessék?
Ki tudja.
Ha 83 évesen most élne, - pl. a Platán
Öregek Otthonában, ki figyelne a szavára?
Agyérelmeszesedéses hülye! Legyintenének!
Jó esetben. Rosszabb esetben azonnali zárt osztályi
felvétel .( kényszerzubbonyos)
Ezért valószínűleg, Jézus életének ott , Betlehem,
Judea, Názáret környékén, és akkor kellett lezajlania.
Az idő, akkor és ott adott teret a működésének, igaz
ott is csak 33 évig.

Milyen lehetett Jézus arca és milyen lenne most?
Talán ha jobban megfigyeljük egymást,
Őt is látjuk fiatalként, középkorúként és öregként is,
a tükrünkben, trolibuszon, a metrón, az aluljáróban,
mindenhol és mindenki tekintetében.



 


Valaki mondja meg nekem...

Valaki mondja meg nekem, miért nem felel meg minden rendőrnek,hogy a közlekedési büntetéseim ellentételezéseiért valami nindzsát rajzoljak ,ahogyan ezt egyszer kérte tőlem egy rendőr. Elfaxoltam. Egy tízes lett volna. Meg aztán , ha nincs megáldva ekkora vizuális ingerrel egy rendőr, hogy álljak elő azzal, hogy : - Ne rajzoljak inkább egy nindzsát?
Vagy vigyek inkább magammal már kész nindzsa rajzokat?

 


Megfigyelted-e már?

Megfigyelted-e már, hogy ha átrendezed a lakásod, és pl. a kanapé új helyre kerül, mennyire örülsz, hogy képes voltál kitalálni neki ezt a jó helyet ? Ennek csak akkor örülsz majd jobban, ha visszateszed e régi helyére, mert rájössz, hogy oda illik.
Esetleg kidobod! Annak is lehet örülni. Néha jobb egy lakás
kanapé nélkül, mint kanapéval. Nem?


Megfigyelted-e már, hogy ha egy képet teszel a faladra,
akkor az meghatározza az egész lakás hangulatát és rád
is nagy hatással van az új élmény.
Aztán eltelik pár hónap, és te a képre már nem is nézel
többet. Látod, de nem fogod fel, hogy ott van,
amiért pár hónapja még lelkesedtél.

 


Formák forradalma

Egy bizonyos életkort el kell ahhoz érni, hogy
ráláthassunk az idő ill. formák fejlődéseire,
alakulására. Mert a forma rendkívül beszédes.
Szinte minden fontos dolgot elmond az adott
korban élő emberekről és a korról.
Ahogy a stílus maga az ember, úgy a forma
is maga az ember , maga a kor.
A forma evoluciója , az ember szellemi
fejlődésének a lenyomata. Kornyomat.
Minden kornak megvannak a sajátos
tárgyi eszközei, amelyek bizonyos
sajátos, a kornak megfelelő formát öltenek.
Olyan formát amelyek éppen megfelelnek
az akkor élő emberek gondolkodásának.
Gondoljunk csak a természeti népek,
vagy az ókoriak egészen egyéni
formakincseire, amelyek csak akkor és
csak rájuk volt jellemző.
A forma idomul. Idomul a szellemhez,
de még valamiféle láthatatlan
korszellemhez is. Egy korszellemhez, amely
mintha irányítaná az emberiség kollektív
tudatát, alakítja ki , fejleszti
a formákról való gondolkodásunkat.
A forma történelmi alakulásának
nyomon követése, az emberiség
tudatának függvényében , érdekes
tanulmány lehetne.
De ne menjünk ilyen messzire.
Maradjunk csak a közelmúltnál.
Mert döbbenetes látni, megélni,
hogyan változik, alakul az emberiség
kollektív formavilág tudata.
Gondoljunk csak a 60-as éves autóira,
és a mai áramvonalas autók formájára,
vagy az 50-es évek rádióit hasonlítsuk
össze a maiakkal. De bármelyik területen
is vizsgáljuk a formák fejlődését, akár
a legekletánsabb területen, az építészet
fejlődése területén is, hatalmas
változásokat tapasztalunk. Nem csupán a
tudás gyarapodása miatt, hanem a
formákról való gondolkodás fejlődése miatt is.
A forma szinte csak akkor és csak ott,
abban a korban jó, ahol éppen előfordult,
ill. jelen van.
Az 50 –es években valószínűleg
érthetetlen, feldolgozhatatlan lett volna
egy mai formavilágú tárgy, plazma tv,
autó, műszaki cikkek, vagy bármi más.
A formának van egy történelmi útja,
amit be kell járnia, ahogy az emberiségnek .
A forma nem előzheti meg jelentősen a
korát. Gondoljunk az avantgard művészekre,
mennyire nem értette őket meg a saját koruk,
mert előbbre jártak.
Az új formák, csak bizonyos korban
akarnak megjelenni, valamiféle formai,
stilisztikai, szellemi rendben, rendszerben,
amely lefedi az adott kor egészét.
Az idejét múlt, lejárt forma pedig már
nem tér vissza, esetleg csak újraértelmezve
(retro). A 50-es évek formai világa között
ma már furcsán éreznénk magunkat,
hiszen az, az előző évtizedek emberének
a szellemiségét, gondolkodását tükrözik.
A forma a korszellem attribútuma, olyan
jelvény, sajátos tulajdonság, ami szinte
a génjeinkbe van kódolva, anélkül, hogy
tanulnánk, érezzük a formák fejlődését.
Ma már egy 4 éves gyermek, mindenféle
előtanulmány nélkül felismeri a múlthoz
köthető tárgyakat, akkor is ha nem tudja,
hogy azoknak mi a funkciójuk. Ránézésre
megállapítja, hogy az a bizonyos tárgy nem
illik a mai ember gondolkodásához, tárgyi
stílus környezetéhez.
Olyasmi ez, mintha bizonyos formák
iránti érzékenység, a kollektív tudatunkba
lenne kódolva, talán már a születésünk
pillanatától.
A mai világ formavilága, a miénk, mi kaptuk
és mi teremtettük.
A következő generációk valószínűleg már
másképpen gondolkodnak és másféle formákkal
fejezik ki magukat, esetleg még meg is
mosolyognak majd minket.

 


Tanítás

A tanítás, hatás. Aki tanít vagy nevel, hatni akar a másik emberre. A hatások minősége és célba érésének hatékonysága minősíti azt, aki hat. Hatás, szavakkal, tettekkel, tudással, stb. Tanítani, hatni,- annyi, mint befolyásolni, alakítani, megváltoztatni.
A hatás folyamatosan ellenhatások között zajlik. Az ellenhatás kioltása, gyengítése kívánja a legtudatosabban alkalmazott hatásokat. Hatni csak az tud, aki hisz abban, hogy képes másokat megváltoztatni, alakítani. Hisz magában és pontos elképzelései vannak arról, hogy mit szeretne a hatásai révén elérni.

A saját tapasztalat alkalmazása a legjobb módszer. Kísérletezz !
Ami jó tartsd meg, ami nem jó, vesd el. Ez lesz a te módszered, a te utad pl. a tanításban.
A te módszered , csak a tiéd. Nálad működik, másnál nem, vagy másképpen.
Egyéniség specifikus. Ezért soha ne vegyél át másoktól feltétel nélkül módszereket.

   

?

Na igen, ez az a helyzet, amikor mind a két kezedben van valami, és egy harmadik kézért imádkozol, és rájössz, hogy ez az egész két kézzel nem megy és ebben a pillanatban elkezded értékelni Shiva istent , aki ebben a rendkívüli helyzetben is képes volna a 4, 6,8 sok karjával és kezével helytállni. Már a gravitáció is cserben hagy lassan, amikor enyhén kilengsz mint a főtéri nagyharang , miközben már egy vérbeli kötéltáncosnál is jobban egyensúlyozol. Próbálod megtartani az egyensúlyi helyzeted, a kezedben tartott tárgyakat, és ekkor már a kisebb akrobatikus elemeket is beépíted a mutatványodba, a profibb hatás kedvéért. Néha szólsz egyet, valami jó felületeset, aztán lazán elcsusszansz és közben ha nem felejted el közben nyelsz is. Tovább csusszansz, de már a két karodra sem számíthatsz, mert zsugorít a tömeg. A kezed egyre szorosabban feszül a tested mellett, kisebb görcsökkel küszködsz, és akkor fellélegzel. Átértél a ritkásabb oldalra. Végre lerakhatsz mindent, vagányan zsebre vághatod a kezed, leléphetsz, és szívhatsz egy hatalmasat a friss levegőből.
Edzeni kell előre ezekre az állófogadásokra.

 


Van véleményed?

Képzeld el, a helyzetet, mi lenne abból, ha mindenki leírná, vagy elmondaná a véleményét mindenről és mindenkiről. Na lenne is abból kalamajka, nagycirkusz , világraszóló vigasság, de még háborúság is. A vélemények egy részét ugyanis nem illik kimondani. Ez a „titok-vélemény” kategória, a másik, amit a nem illendőség ellenére is kimondunk, a „szókimondó-kata „ kategória. Van is abból baj elég.
A vélemény, állásfoglalás féle, és annyi vélemény ,ahány ember.
A véleményalkotás általában ,az igen és a nem két pólusa között, vagy végpontjain helyezkedik el. Maximum nagyon igen és a nagyon nem lehetőségekkel. A verbalitás különben is határok közé szorítja az elmét, ahogyan határokat is nyit meg ezzel egy időben. ( Képzelj el egy szavak nélküli világot, amelyben egészen más szellemi, fizikai tartományban kellene megélned a rosszat és a jót, és nem belső és külső szavakkal, hanem egészen másképpen kellene erről véleményt alkotnod, pl. érzésekkel. De ez sem igazán jó példa, mivel az érzéseink is a szavak belső vetületei(is).)
A vélemény különösen faramuci dolog, mert egyszer így látunk dolgokat, helyzeteket, embereket, máskor pedig másképpen. Vagyis a vélemény is folyamatosan változik. Jó esetben. Ha változásra képtelen, az baj. A tartós és végleges vélemény mindent lezár.
Nincs javítási, megújulási lehetőség.
Ez a beskatulyázás.
Milyen érdekes a magyar szóhasználat. Beskatulyázni, vagyis egy kicsi dobozba begyömöszölni, és ráhúzni a fedelét, hogy lehetőleg levegőt se kapjon.
Végleges döntés valamiről, vagy valakiről.
Pedig a vélemény kialakításában egy sor dolog is közrejátszik, pl. az éppen aktuális hangulatun, a testi és lelki állapotunk, a szükségleteink, vagy az érdekeink szerinti belső befolyásoltságunk.
A vélemény lehet szubjektív, félrevezetés során kialakult, elhamarkodott, átgondolatlan, megfontolt és lehet tudatos, szavakkal körülhatárolható, vagy a tudat mélyén kialakult.
Véleményeink karbantartása, aktualizálása, gondozása ezért különösen fontos.
Ha pedig összecsengenek a vélemények, - összeáll a kollektív, akár társadalmi szintű vélemény .
Ilyen kollektív vélemény lehet pl. a társadalmi igazságtalanságok elítélése, megítélése.
Közvélemény. A sok–sok egyéni vélemény összessége, valamiféle közös állásfoglalás, elfogadás vagy elutasítás, kiállás valami mellett vagy ellen.
A többségileg közösségivé vált vélemény pedig egy olyan erő, ami hegyeket képes elhordani.
Ezért is különösen fontos, hogy legyen véleményünk mindenről.
Van véleményed?

 


A jövőnk a múltunk ?

Az életben, az a legdrámaibb és legcsodálatosabb is egyben, hogy nem látjuk a folytatást. Drámai , mert nem tudjuk, mit hoz a holnap, és éppen ezért csodálatos is, mert nem tudjuk. Borzalmas lenne ismernünk a jövőt, és egy előre meghatározott forgatókönyv ismeretében leélni az életünket. Ez a determinizmus, az előre meghatározottság, egy már valamikor elkészített világ vagy játék újrajátszására emlékeztetne, valami olyanra, amit már sokszor és sokan eljátszottak a nekik előírt módokon. Az élet sokkal inkább az ismeretlent jelenti, mint az ismeretet. A múlt, ami már megtörtént , nem a megvalósuló élet része, hanem emlékképek , amik nagy része fokozatosan elhomályosul az idő egyre vastagodó rétegeiben. Valamiféle megélt , megálmodott emlékképek ezek , míg az ismeretlen sokkal inkább a vitalitás, az erő, a cselekvő élet, az energia része. Az ismeretlen mindig titokzatos és ezért egyszerre vonzó és félelmetes. Az ember védelme érdekében igyekszik ugyan bebiztosítani az életét, sőt a tárgyait is, éppen az ismeretlen miatt. „Nem tudhatjuk mit hoz a holnap.” – mondjuk gyakran félelemmel telve, de nagy reményekkel is. Mert a jövő mindig kétesélyes. Vajon mit hoz a jövő? Örömöt, vagy bánatot? A lépcsőn félrelépünk-e vagy sem? Nem tudhatjuk. Vagy mégis? Egyes elképzelések szerint, vannak a világban olyan rejtett kódok, számok, vagy jövendölések, amik igazak, amiben lehet hinni, és ezekkel a titkos, vagy félig titkos eszközökkel ki lehet nyitni a jövőt záró lakatot. Szerintük, rést lehet nyitni a jövő vastag falán, ahol beleshetünk, és megtudhatjuk, mit hoz nekünk a holnap. Ha ez így volna, akkor az azt jelentené, hogy a nincs jövő, csak jelen van és múlt. Mert ha már egyszer valaki, valami lejátszotta az életem jövendő filmjének akár csak kis filmkockáit is, akkor az én jövőm nem jövő ,- legfeljebb számomra az,- hanem az már a múlt része. Akkor az én jövőm a múltam. Ha ez így volna, innen egy ugrásnyira van a gondolat, hogy akkor valószínűleg jelen sincs, csak múlt van, amit jelenként adunk elő. Az ismeretlen jövőhöz visszakanyarodva pedig, akkor a jövő ismert valakinek vagy valamilyen rendszerben, tartományban ,- amit mi még nem ismerhetünk, de már létezik. Furcsa felvetés, furcsa következtetésekkel. Az eddigi gondolatok elég riasztóak lehetnek annak, aki nem hisz a jövőben, aki nem hisz magában , mert a jövő ismeretlensége a tervezhetetlenséget az előre gondolkodást is megkérdőjelezi. De azért szerencsére ez nem így van. A jövő nagy százalékban akár egészen hosszú távon is tervezhető és ez biztonságot ad. Előfordulhat azonban, hogy a kis százaléknyi tervezhetetlen ,- vagy ahogy másképpen mondjuk- a véletlen, szerencse esetleg szerencsétlenség , ami az egész életünket eldöntheti.

 


KIS KARÁCSONY, NAGY KARÁCSONY 2009

A karácsony ünnepe és a gondolatok szokatlanul erős szálakkal
kapcsolódnak össze.
Mert érezzük, hogy minden kimondott szóért, gondolatért
felelősek vagyunk, mert fontos ez a nap és fontosak a
karácsonyi gondolatok, amelyek a karácsonnyal, a szeretettel
kapcsolatosak.
Szeretet. Elcsépelt, elrozsdásodott , érdek-lepedékes szó.
Mert sajnos lejárattuk, elkoptattuk a szó valódi értelmét, megfosztottuk
igazi, szent jelentésétől.
Szeretlek, jelzi csókjával Júdás, aki szeretetet imitáló csókkal elárulja Mesterét
A szeretet látszatát öltő áruló csók.
A karácsony lefontosabb üzenete a szeretet, de ez a szeretet egészen más.
Tiszta, betlehemi istálló hangulatú, igazi, csendes, szinte kimondatlan,
belső szeretet, amely azért más mert nem hivalkodó, nem mondja ki, hanem szétsugárzik.
Szétsugárzik a szegényre, a gazdagra, a jóra és a rosszra.
Nem tesz különbséget, nem méricskél, nem ítél, nem keresi a maga igazát,
nem csal, nem manipulál, nem árul el.
Ez a szeretet, az őszinteségben megszentelt szeretet egészen más, mint
a sokféle szintén szeretettel jelzett csalás .
.A szeretet , az élet lényege. Ha ez így van, van-e fontosabb a szeretetnél?
Mi tartja össze a világot, ha nem, a szeretet?
A szó, csak akkor nyeri vissza fényét, sőt/!/ hatalmát, ha mögötte mindig
tiszta, őszinte a szándék és a tett.
Mert a szeretet, nem egy magunknak szánt jóérzés, - belső lelki
komfortunk biztosítására, hanem cselekvés, amely gyakran áldozat
hozatallal is jár.
A szó kimondása, szinte felesleges is. A cselekvés, a tett ,- szavak nélkül is
megtöltik a mindennapjainkat, a világot, még talán a kozmoszt is,-
azzal a hatalmas energiával, melegséggel, amit a szeretet ad ,
amelyből meríthetünk.
Mert a szeretet is egyfajta levegő, lelki oxigén, ami életben tart minket.
Egy ünnep, ami arról szól, azt üzeni, hogy itt az ideje magunkba nézni.
Lehetne-e még jobban? Még igazabban?
Szívjuk le magunkba mélyre ezt a karácsonyi szeretet oxigént,
hogy hosszú ideig kitartson, hogy sokáig éltessen minket.
Szeretet. Sokféle megközelítése van. Akár a mára is aktualizálhatjuk bizonyos értelemben.
Feltehetjük magunknak a kérdést, szeretetteljes - e az a világ, amelyben, az ember kiszolgáltatottnak érzi magát az anyagiaktól, a válságtól, az egészsége megőrzése és számtalan más ok miatt.
Volt-e már arra példa, hogy a világon bárki is kétségbe vonta volna, egy vírus ellen
kifejlesztett vakcina pozitív hatását? Volt- e már példa arra, az életünkben, hogy egyik napról a másikra, arra teljesen felkészületlenül, mély gazdasági válságba zuhantunk volna.
Volt- e már arra példa, hogy a bankok, kivétel nélkül a lakosságra terhelték, a válságból adódó kiesésüket?
Az orvosainkban, a vakcinákban megbíztunk.
A világ vezető hatalmaiban megbíztunk. Azt gondoltuk, vigyáznak ránk,
mert azt hittük szegről - végről az ember, embernek testvére, ha már itt, a földi életre jöttünk mi itt össze, földlakók.
A bankokat korrektebbeknek gondoltuk vagy legalábbis szolidárisabbnak, ahogyan az aktuális hatalmakat is.
Szeretet ? Létezik, az, hogy a szeretet valami olyasmi, aminek szinte semmi köze az életünk ilye típusú megoldásaihoz, jobbításához ? Vagy ez az egész szeretet, szolidarítás, megbízhatóság bizonyos „ magasságokban” már nem érvényes? Hogy ott már csak a kettős aláírások és pecsétek a fontosak? Lehetséges, hogy túlságosan magasból, már nem látszik az ember?
Reméljük, ez nem így van. Reméljük, hogy rövidesen eljön az - az idő, amikor újra feltétel nélkül bízhatunk meg, a kutatókban, az orvosokban, a nagy magasságokból letekintőkben és akkor talán majd a szeretet is más, egy teljes, és a világ egészére is érvényes értelmezést nyerhet.


 



Mester és tanítvány

Egy ismert festőművész „mester” tanítványainak kiállítás rendezésén , furcsa érzés fogott el a képek láttán. Hírtelen azt hittem maga a mester állít ki, mivel minden képen az ő keze nyomát láttam. Meglepetten hallottam, hogy a képeket akasztgató, serénykedő rendezgetők , ők kb. 10-en , a kiállítók, ők, a mester „ kezei.”.
Döbbenetes.
Ugyanazok a formák, lélegzetelállítóan hasonló kompozíciók, színek, de még gondolatok is.
Festő-iskola. De ennyire? Nem a gondolatok és festői rutinok klónozása ez inkább?
Milyen festő az , akinek már az alkotás idején sincsenek saját gondolatai, útjai és technikája ? Egy olyan , ami az övé, ami az ő saját gondolataihoz a leginkább megfelelő. Teljesen függetlenül attól, hogy az mennyire váltható át sikerre. A festőt nem a siker érdekli, hanem a munka, az amit éppen csinál., mert tudja, érzi, hogy világot teremt, egy újat, amilyen addig még nem volt. Ez az ő világa, akár tetszik, akár nem , akár elutasítjuk, akár elfogadjuk.
A festő nem másol, nem utánoz, nem lép át egy másik emberbe, nem ölt jelmezt. A saját arcát hordja, mert nem fél attól, hogy önmaga legyen. Annyira így van ez, hogy nem is a festéssel kezdi, hanem a világ , a saját életünk és a vizuális , érzékelhető világ megértésével, hatásaival.
A festő építkezik. Felépíti önmagát, lépésről - lépésre. Ennek a személyiségépítésnek, vagy nevezhetjük gondolati építkezésnek egyes lenyomatai a képek, objektek, videók, installációk vagy bármi más. A festő egyedi látásának , érzékelésének , lelkiségének nyomai.
Ezért érthetetlen az „ alkotói- másolás”. A másolásnak a tanulmányok során lehet szerepük, de semmiképpen nem ez. Az alkotás és a „ ragaszkodó-követés” nem fér össze, mert az alkotás már a saját gondolat szellemi lenyomata.
Ennek ellenére, a másoló ember mégis eredményeket ér
el, akár még pályázatokon is, mert
egy másoló „ festő” is megtanulhatja , legalábbis, jól előadhatja ennek a vizuális nyelvezetnek a sajátosságait , pl. profi módon komponál, használja a színeket stb. Vagyis jól beszéli egy másik ember „ nyelvét”, és ezt még értékelik is , holott ez önmagában valószínűleg nem több, mint mutatvány. A művészet és a rutinos mutatvány között pedig hatalmas űr tátong.
Jó volna látni az alkotó ember valódi arcát és gondolatait. Lehet, hogy az sokkal jobb volna,-még ha sokkal " esetlenebb" is, mert abból legalább csak az egy van.