Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jókedvében dalol

A természeti népek kultúrájában a hang, a tánc, a kép, a

cselekvés különbség nélkül, mindenkié. Senki nem sajátítja ki

a szót, a táncot, a zenét, a dalt, a képet. Még csak fel sem

tételezi senki, hogy az egyiknek több köze lehet

valamelyikhez is, mint bármelyiküknek. Együtt ünnepelnek,

dalolnak és éreznek. Megremeg a Föld alattuk és reped

hangjuktól az ég is, és együtt hívják elő isteneiket a fából, a

szélből, a földből, a termésből, a szerelemből . Mindenki

énekel, táncol, veri a tamtamot. Senki nem sajátítja ki

magának szót, a hangot.

A kislábujjuk hegyében vibrál a mozdulat , a ritmus a vére.,

hangja a farkasoké, a madaraké , szeleké. Együtt lélegeznek

a természettel, amihez mindez hozzátartozik. Nincs külön

művészet és élet. Nincsenek művészeti ágak, egy nagy

közös művészet van, az évezredes gyökérből való , a teljes.

Nem tanulnak énekelni, - énekelnek, nem tanulnak táncolni,-

táncolnak, nem tanulnak dobolni, - dobolnak, nem tanulnak

rajzolni,- kifejeznek. A megértés a lényeg. Tudja, hogy hova

tartozik, hogy a természet része , hogy része a természetnek.

Kifejezi magát, szóval bár nem költő, énekkel, bár nem

énekes, tánccal bár nem táncos, rajzzal bár nem

képzőművész. Élete a művészet.Ezt a kifejezést ugyan nem

is ismeri, de legalábbis nem művészetnek , hanem mindennapi

életnek hiszi, ahogy a fülemüle sem gondolja magát

füttyművésznek, hanem csak úgy, jó kedvében dalol.







Pereg a film


PEREG

a film,

s talán nem is létezel.

Ajkaidat nem csókolom,

Testedet nem érintem

A lelked velem

A szavaid bennem

Pereg a film.

Az én filmem.

A főszereplője én vagyok,

VELED

A címe:

ÉLET

A nem létezők filmje,

BENNEM






CSODA


CSODA!

CSODA KELL!

EGY IGAZI CSODA!

Furcsa háromszor leírni,

hogy CSODA.

Elszoktam már a szótól is.

CSODA KELL!

Egy kicsi.

De lehet nagy is.

Nem magyarázna meg semmit,

csak érthetetlenül, megtörténne.

Mert a csoda érthetetlen.

Attól csoda!

CSODA KELL!

Egy igazi, amibe beleremeg

a Föld is, ami teljeséggel

hihetetlen.

Ami új alapokra helyez

mindent.

Amitől megtisztul a szó,

Amitől fehér lesz a fehér.

CSODA KELL!!!

EGY IGAZI CSODA!







Mi döntünk


Minden döntésünk elvisz minket valamilyen irányba.

Gyakran azt gondoljuk, hogy a jó döntés , jó irányba visz,

a rossz döntés rossz irányba.

Pedig nem tudhatjuk teljes biztonsággal

, mikor mi a jó döntés.

Előfordulhat, hogy a rossznak ítélt döntés,

a jó választás és jónak gondolt, a rossz .

A döntés valódi minőségét, előjelét az

idő dönti el. Az is lehetséges, hogy egy-egy

döntésünk minőségéről soha nem is

tudhatunk meg semmit, vagyis úgy halunk

meg , hogy azt esetleg rossz döntésnek gondoljuk,

miközben mások életében pontosan ez a döntés

hozta meg a jót.

Döntéseinket, csak egy nagy idő és sorsrendszerben

-„életfolyamban”érthetjük meg igazán.

De az is előfordulhat, hogy soha nem tudjuk meg, hogy

jól vagy rosszul döntöttünk-e akkor, amikor fontos

élethelyzeteinkben döntöttünk.






Fehér asszony


Fehér asszony,

fehér madarakkal,

fehér karddal oldalán.

Fehér asszony,

fehér álmokkal,

fehér tablettákkal tenyerében.

fehér asszony,

fehér lepedőn,

fehér ajtót néz

már örökkön.






A szó ha tiszta


Békanyál-saras,

kéreg-szikkadt a szó

Nem tiszta

Nem értem

Nyálkás pókhálós,

szövevényes,véres

Nem tiszta

Nem értem

Lepedékes,

slejmes, beteg

Nem tiszta nem értem

A szó ha tiszta, szent!

A szó ha tiszta, élet!

A szó ha tiszta, értem.

A tiszta szó nem árul el,

A tiszta szó nem hazug álom,

A tiszta szó, nem becstelen ígéret

A tiszta szó nem vádol

A szó ha tiszta,

égből való.

A szó ha tiszta,

forrás hozza

A szó ha tiszta,

friss levegő

A szó ha tiszta,

szent!






Delete

Amikor elapad a forrás,

Amikor nincs több kép,

Amikor nem hallom a hangot,

és nem tódul a betű

VÉGLEGES DELETE

Amikor elhervad a repce,

Akikor elfakul a táj,

Amikor nem tudom

Felidézni sem már

VÉGLEGES DELETE

Amikor már nem teremt a szó,

Amikor már kiszikkadt a lelkem,

Amikor már nincs könny sem,

csak üres és értetlen tekintet,

Amikor már szánalom sincs,

és önsajnálat sem,

VÉGLEGES DELETE







Számadás

Ettem, ha adtak,

nem ettem, ha nem

Néha túl sokat láttam,

néha keveset.

Színekkel álmodtam,

hittem a szónak,

őríztem a titkot.

Tettem,amit tettem

Viselem.

Élek, ahogy élek

Az életem.

Kisért a megszokás,

a csinált rend.

Követem.

Hiszem az Istent,

Ő is hisz bennem.

Hiszem anyám szavát.

Ölel engem.

Az életem ,

ha mérem,

egyedül

én

értem.







FEHér


fEhÉr éLet

FehÉr taKaró

FeHér víZ

Fehér AbROSZ

Fehér SZÉklÁB

feHÉR fŰ

Fehér MoBIL

FEHér SMS

Fehér VÁlaSZ

FEHÉR asztal

FeHér boR

FehéÉr aSszoNy

FehÉR POrond

FeHÉR cSók

FeHér ígéRet

fEhér zOkni

FEhÉR úttest

feHéR diSZNó

FehÉr híd

FehÉR aUTÓ

FeHér áLOm

Fehér teTT

Fehér sZemfEDŐ







Személyes karácsony


A szeretet erejének minden korban megvan az üzenete,

amely az örökérvényű erkölcsi értékekre nyitott embert annál

jobban megérinti,

minél távolabb kerül időben és lelkiségben a világ e kétezer

éves misztériumától.

Az üzenetet a csillagszórók harsánysága, a 0%-kal elvihető

ünnepi akciós autó ajánlatok, az árutól roskadozó polcok

és akciós szépészeti műtéti ajánlatok sem nyomhatják el.

A Karácsony mindenki számára üzenetet hordoz.

Személyes üzenetet, ami nem a külsőségekről, a káprázatról,

hanem az ünnep lényegéről, arról a szeretetről szól,

amely bennünk él, és amit ünnepelni is érdemes.

A szeretet bennünk van, - csak így tudunk a világhoz,

embertársainkhoz is kapcsolódni,

miközben így találjuk meg önmagunkat Is.

Talán ezért is fontos most figyelmünk középpontjába állítani

ezt a ünnepi üzenetet, hogy tudatosodjon bennünk

legalább egy évben egy alkalommal, hogy nem kevesebbet,

mint az élet lényegét hordozza a fényes ünnep.

A karácsony szeretete, különleges szeretet.

Az ünnep közeledtével régi karácsonyok jutnak eszünkbe.

A hófehér szikrázóan hideg telek, régen elhalt családtagjaink,

nagyszüleink simogató kezei, szemüknek meleg pillantása jelenik

meg előttünk az emlékezet örökkévaló ragyogásában.

lyenkor mindig előhívom emlékeimből az újlipótvárosi

szentestéket, és már látom is anyám és nagymamám

lisztes-kötényes sürgő-forgó alakját,

Érzem a fehér vászonnal letakart tepsis beigli illatát,

amit jó magasra dugtak előlem,

a felhőkig érő háromajtós varia szekrény tetejére.

Na persze titokban a hokedliről azért alája lestem és morzsolgattam.

Azok a konyhai illatok, ahogy keveredtek, ma is bennem vannak, s

celofánpapíros belső üvegeimbe zárva őrzöm őket.

Na és a fények, sárgák, vörösek, zöldek, kékek, vakító fehérek,-

és vibrálnak és a karácsonyi korom- égre festik a most születtet.

Élet! Megszületett a gyermek. A karácsonyfa, mindig igazi

és mindig égig ér,és mindig roskadozik a díszektől.

Én még azt hiszem ma Is alulnézetben látom a húsz centis

karácsonyát is.

Kicsinyként a sötétkékkantáros nadrágosan és tisztára

mosott szagú

fehér ingesen.

Feszült várakozás, a sötét előszobában, a kulcslyukon,

suhanó elmosódott árnyak.Az ajtórésen át,

a szemem sarkából a titkos dobozokat vizslattam.

Csiling - csiling!

Szólalt meg, vékonyka hangján az aranyra festett pléh

harangocska.

S ott állt anyám szép ünneplőben,

szemében , az el nem sírt szeretetkönnyek tompa fénye.

Hála az életért, hála a karácsonyért. Na persze most jött a

lényeg.

Hála ide vagy oda, a földre vetem magam és kutatom

a csomagom,tépem, húzom, vonszolom, vágom, csomózom,

bontom.Pedig olyan,mintha anygalok csomagolták volna. A

fényes-

mintás, harangos papírok nagy hegyekbe gyűlnek.

És ragyogok, és karácsony van és mindenkit szeretek és

magam is.

Építőkocka, fa, színes, vonat, fekete és szeneskocsi,

és sínek és fura testtartású motoros rendőr,

a feje villog .. és minden, amit reméltem.

Ruhák be a sarokba.

Rohanok másik szobába a zsákmányaimmal a hónom alatt,

és játszom és játszom és játszom .

Mostantól mindig karácsony lesz bennem.

 

 

Nem kell!

Nem kell!

Azért sem

Döntöttem!

S z é l e s a z ú t,

bár a sávok elmosódtak.

L e f e l é

F e l f e l é

Már nem!

Kérem a kávémat.

Két cukorral.






Saját arcod keresed


A mozdulat másé

Múltat hordoz.

Minden mozdulat valakié.

Az arcod testvéredé.

A tekinteted apádé

A mosolyod anyádé

A lábujjad nagyapádé

Viseled.

Valakikhez tartozol.

Magukat látják benned.

Tükör vagy.

Valakikhez több közöd van.

A kötél köt.

Saját arcod keresed.

Aki te vagy,

Aki egészen más,

Saját arc.

Saját hang.

Saját mosoly.

Saját mozgás.

Saját tekintet.

Valaki,

aki te vagy,

amivé te lettél.

Csak TE.